Átok vagy lehetőség?
A települések kategorizálása során figyelembe vettük az üdülők, a más célra használt lakások és az üresen álló lakások arányát, valamint a települések elhelyezkedését, közúti elérhetőségét, a népességszámot, a népességfogyás vagy gyarapodás mértékét, a szálláshelyek számát és a lakásállomány életkorát.
Címekhez köthető lakókörnyezeti jellemzők »
Elnéptelenedő aprófalvak, zsákfalvak
A nem lakott címek magas és folyamatosan növő aránya figyelhető meg az elnéptelenedő, elöregedő aprófalvakban. Ezek a települések jellemzően elszigetelt, kis lélekszámú törpe- és aprófalvak, elöregedő és erősen fogyó lakossággal. Nagy részük rossz megközelíthetőségű zsákfalu, távol a fő közlekedési útvonalaktól és vasútvonaltól. A népesség természetes fogyásával és az elvándorlással párhuzamosan megüresedő lakóházak állaga a használatlanság és a felújítások híján egyre inkább romlik, egy részük menthetetlenül az enyészeté lesz.
Elnéptelenedő térségekről itt olvashat »
Üdülőfaluvá váló falvak
A természeti, turisztikai potenciál kitörési pont lehet az elnéptelenedő települések számára.
Azok a falvak, amelyek látnivalókban gazdag környezetben, érintetlen természeti környezetben fekszenek és lakóépületeik megőrizték a népi építészet hagyományait komoly turisztikai vonzerővel rendelkeznek, megfelelő feltételeket nyújtva a falusi turizmus számára.
A falvak felvirágzását itt sokszor nem a helyi lakosság kezdeményezi, hanem a falvak értékeit felfedező városlakók, akik aztán nyaralónak, második otthonnak vásárolnak házat. Az ilyen “üdülőfaluvá váló” falvak különösen a Balaton-felvidéken, az Őrségben, Zemplénben és a Cserehát vidékén gyakoriak, de szinte minden hegy- és dombvidéki tájegységben megtalálhatók.
Az elnéptelenedő és az üdülőfaluvá váló falvak között nincs éles határ, a szerencsésebb helyzetű falvakban már több évtizede megindult a népesség kicserélődése, az üres lakóházakat ma már városlakók lakják, többnyire idényszerűen és sokan foglalkoznak szálláskiadással, ökogazdálkodással. Az átalakulás folyamatában a balaton-felvidéki települések (Balatonhenye, Dörgicse, Monoszló, Óbudavár, Szentbékkálla) járnak az élen, itt érhető nyomon leginkább a dezurbanizáció jelensége, amikor is a városlakók végleg elszakadnak a várostól és a falu állandó lakójává válnak.
Üdülőfaluvá váló zsákfalu
A szerényebb adottságú aprófalvakban a városlakók beszivárgása jóval kisebb mértékű, ugyanakkor az eldugott falvak ingatlanárai a felkapottabb balaton-felvidéki árak töredéke, ami elősegíti a falvak újjáéledését. Az aprófalvas Cserehátban (pl. Tornakápolna, Teresztenye), az Őrségben (pl. Magyarszombatfa, Velemér), Dél-Dunántúlon (Libickozma, Murga), Zemplénben (pl. Pányok, Mogyoróska) számos, idilli elhelyezkedésű, üdülőfaluvá váló zsákfalu található szépen felújított lakóházakkal.
Megyeszékhelyek elérési térképe »
Üdölőtelepülések
A nem lakott címek magas arányát adhatja az üdülőtelepülés jelleg. Itt a nem lakott címeket többnyire az idényszerűen lakott nyaralók adják. A nagy tavaink menti települések, így a Balaton körüli – helyenként a Balaton-felvidékig benyúlva -, a Velencei-tó, a Tisza-tó környéki települések nagyrészt ebbe a típusba tartoznak, ugyanúgy, mint a kisebb állóvizek körüli települések (pl. Orfű) többsége is. A természetes vizek mellett a gyógyfürdővel rendelkező, de más, központi funkcióval nem ellátott községek is ide tartoznak (pl. Borgáta), vagy a Mátra legtetején fekvő, több kisebb településrészből álló hegyi üdülőfalu, Mátraszentimre is.
A települések közös jellemzője, hogy létrejöttük valamilyen turisztikai vonzerőnek köszönhető. A legmagasabb nem lakottsági aránnyal az üdülőtelepülések rendelkeznek, több Balaton-parti településen a 80 %-ot is meghaladja.
Az elemzés forrása
A lakott és nem lakott címek területi megoszlásának elemzéséhez felhasználtuk: